A húsvéti nyúl ecsetje

Teljes mű / Kész

A húsvéti nyúl ecsetje

Eltörött a nyúl ecsetje,

Nem volt, amivel kifesse

A tojást.

Elfutott a szomszéd ólba,

Hogy a lovat megpatkolja,

Hamarást.

 

Bízott, hogy majd lószőrt kaphat,

Ecset végére pamacsnak,

Hegyeset.

De a deres nem akarta,

Hogy ecset legyen a farka,

S nevetett.

 

„Adj egy szál szőrt, kérlek szépen,

Húsvét közel, két hét éppen,

Légy kegyes!”

De a csődör büszke állat,

Nem adott volna egy szálat.

Végzetes…

 

Erre a nyúl mit kifőzött,

Deres felett ő úgy győzött,

Hogy ihaj!

„Oly jól állna ez a patkó,

Hisz szikár vagy, mint egy vadló.

Szép szilaj!

 

Felhorkant a gőgös hátas,

Célba talált a nyúlválasz,

Könnyedén!

„Tépjél egyet, odaadom,

Hegedűnek tartogatom

Többit én.

 

Cserébe a patkód vágyam,

Kecses legyen a négy lábam.

Kívánom!”

Nem lódítok, tényleg így volt,

Húsvéti nyúl lovat patkolt,

Szőr áron.

 

Futott aztán az erdőbe,

Ágat tört, nyesett belőle

Jó nyelet,

Ló farka és akác gallya,

Így lett – higgye, aki hallja –

Új ecset.

 

Tojást festett, vagy hétszázat,

Tett rá dísznek fényes mázat,

Eleget.

Kerekített nyuszifészket,

Megkeresték kiscsibészek,

Gyerekek.