A béke kopott kis szigete, Újpest

Nem tehetek róla, szeretem Újpestet. Sohasem éltem itt, bár ezer szállal kötődöm ehhez a városrészhez. Nemcsak azért, mert családom egy része innen származik, s a helyi anyakönyvbe is több alkalommal bejegyezték a nevemet.

Egyszerűen jó itt.

„Ugyan, miért?” - kérdezhetnék az avatatlanok.

Hát azért, mert ez az a hely, ahol...

...csúszós, sárga keramittal kirakott, girbegurba kis utcákon barangolhatsz, miközben fejed felett összehajolnak a zölden habzó lombú fák,

…a divatjamúlt, apró üzletekben nem unott „plázacicák”, hanem régimódi, tisztes mesteremberek szolgálnak ki a saját árujukkal,

...az alacsony, kopottkás házak belső udvarai sokszor dús, zöld dzsungelt rejtenek,

...a piacon békésen elvegyül a friss virágok illata a halak orrfacsaró vízszagával,

...nyaranta a Duna-parton körömnyi kis békák ugrálnak vízbe a lépteid elől,

...borostyán-verte falú, öreg villák álmodnak az elveszett, „boldog békeidőkről”,

...a kórház gondozott parkját macskák, cinegék, harkályok, sünök lakják, meg néha egy-egy húsvéti nyúl,

...az álmos házak homlokzatán és kapuin a századelő vasba öntött, fába vésett, indái-virágai hervadoznak,

...még láthatsz tisztességben megőszült orrú, vén tacskót szundítani a biciklis „mobil-köszörűs” csomagtartóján,

...az öreg nénis ablakok párkányán fakó művirágcsokrok és bágyatag macskák napoznak,

...alig találkozhatsz magukban motyogó, vagy mások hátával üvöltöző, beteg lelkű emberekkel,

...a nyüzsgő piacon mennyei lacipecsenyét és olcsó nadrágot egyaránt kaphatsz,

...a szomszédok talán még ismerik egymást, és átszaladhatsz hozzájuk, ha kifogytál a lisztből, cukorból.

És még hosszan tudnám sorolni.

Szinte látom magam előtt összevont szemöldöködet és szigorú arcodat. Elfogultsággal, javíthatatlan szentimentalizmussal vádolsz?

Rendben van. Vállalom.