Bemutatkozás:

Született könyvmoly vagyok. Már óvodás koromban is olvastam, és mert nem volt semmilyen könyvre tilalom a házban, előbb volt a kezemben Rejtő, egyetemi matekjegyzet és klasszikus irodalom, mint mese. Arra csak egy pár évre kaptam rá, már iskolás korban. Ez rányomta a bélyegét egész további életemre. A két fontos dolog, ami ebből következett, a műszaki érdeklődés, főleg informatika, és a fantáziámból adódó kreativitás.

Iskolás koromban egyszer az irodalomtanár azt mondta, írjunk. Írtam. Egy notesznyi sci-fi novellát. Mai ésszel már tudom, a tanárnőmtől irgalmatlanul távol állt a sci-fi, de akkor csak az maradt meg bennem, hogy mi ez a sok írás, miért nem vagyok képes írni egy rövid verset, mint egy normális ember? Novella a kukában landolt, és soha többé nem írtam. Novellát. Mert időnként nem bírtam magammal, és készültek cikkeim állattartásról, gondozásról, szokásokról, hasonló.

Festéssel, decoupage-zsal, antikolással és társaival foglalkoztam hobbiként.

2014-ben lett egy macskám. A képek szőrösek lettek és lábnyommintások. A macskáról szedhettem a vizes bázisú ragasztót.

Néhány hónap után ideges lettem. Semmi kreativitás! A barátnőm, hogy felvidítson, elhívott egy rajongói fórumra, hogy olvassak el egy olvasói írást. Lelkes volt az író, de legszívesebben piros tollal javítottam volna a borzalmas jelzős szerkezeteket, az ellentmondó részleteket, és a képtelenségeket, mint a becsekkolástól kilépésig 6 órás repülőút 8 órás repüléssel töltött idejét. Vagy megkerülték a fél golyóbist.
Miközben dühöngtem, ártatlan hangon megjegyezte: Írj jobbat. Lehurrogtam. Kifejtette, hogy aki tud írni szórakoztató ismeretterjesztést, novellát is tud. És abba nem mászik bele a macska. Valamint kreatív is. Két pasit nézett ki a fórumon. Egyiket se ismertem, de a kékszemű alapból kiesett. Nem bírom a kék szemeket. A másik se tetszett, de legalább barna volt a szeme. Pár hét múlva elkezdtem feltöltögetni a darabokat. Tetszett azoknak, akik olvasták. Állítottam, hogy csak a főszereplő neve miatt, elvégre rajongók. Azóta már jócskán átváltozott, fél év múlva, mint borzalmat, lektoráltam saját magamnak. Ott változtatni nem lehetett, eltávolíttattam.

Csakhogy a barátnőm a nála levő, átírt verziót kinyomtatta, hogy ha unatkozik, mondjuk a buszon, legyen olvasnivaló. A kollégái meg elkérték. Egyre többen kérdezték, mi ez, és hol lehet még ilyet olvasni? Addig molesztált, ameddig megszületett egy halom novella. Ezeket is kinyomtatta magának, és elolvasták a munkatársai is. Egyre több embertől jött a visszajelzés: meg kéne jelentetni, nem szokvány romantika végre! Eddig tiltakoztam. Tavaly jócskán megváltozott az életem, és lassan átértékeltem a véleményem. Miért dicsérnék ismeretlen emberek, ha nem tetszik nekik? Tehát megpróbálok keresni valami megoldást, amivel kiléphetek a hobbija: "kreatívkodó alak" kategóriából, és részben íróvá válhatok. Erre a helyre találtam rá.