2018. november kilencedik napján elért bennem egy kritikus pontot a nyomás, túlságosan is sok érzés feszített egyszerre, s e mű szelepként jött létre.
szerző
Tintavér-könnyek
Teljes mű / Kész
Az asztalon összegyűrt papír hempereg,
Tintavére nesztelen a föld-arcra csepeg.
Tócsába gyűlt már a kifolyt fekete tus,
Akár szüretkor, a préssel kinyert must.
Mesélni akart a toll, nagyot, szépet,
Ám munkája, mint mit farkas tépett.
Lelkes volt egykor - most múlni vágy,
Akár a megfáradtat húzza a puha ágy.
Így omlok én is az öledbe mostan,
Kínoktól kiborultan sírok hosszan.
Tinta helyett csak a könnyem hullik,
Akár ha majd tőle a fájdalom múlik.
De óh jaj, kiutat így nem lelek,
A tinta is csak szüntelen csepeg.
Kezeid fogják fel a könny-zuhatagom,
Akár a papírvért a föld-arc a padlómon.
Vérvörös szemekkel a mosolyod látom,
Varázsütésre szűnik bennem a fájdalom.
Öleléseden át megérthetem végre,
Akár mint ok, miért jöttem létre.
S ahogy a papír nem telt meg soha,
Én sem tartozhattam eddig sehova;
De te már úgy vonsz ismét karjaidba,
Akár a tinta lehel csókot a föld-arcra.
Szerző további művei:
-
Vers
Alrickh StolenSky Az ablak túloldalán -
Vers
Alrickh StolenSky Egy ostoba csavargó -
Vers
Alrickh StolenSky Koldusból lett sztárkiáltvány -
Vers
Alrickh StolenSky Ébredés