szerző
Süllyedek
Teljes mű / Kész
Ott állok a karzaton,
A vérem ritmust lüktet a zenével,
Mozdul a lábam, karom
Emelem a magasba, érzem
A zene már nem a fülemben dobol,
Bentről hallom
Lassan lépek lefelé a lépcsőn
Egy lépés, együtt a dallal,
Ahogy megyek lejjebb,
Úgy süllyedek, és lépek beljebb
Valami megfoghatatlan érzésbe,
Ami már nem a jelen létezésem,
Valami testen kívüli, lebegő
Soha véget nem érő
Lüktetés. Dobbanás. Szívverés.
Ott állsz a tömeg közepén. Átölel a zene. Látom, ahogy megszólal a tested a dallamra és egy-egy mozdulatod újabb és újabb kottajelet dob ki magából, mint valami láthatatlan jelet, amit csak én látok. Hív engem, csak engem. Mindenki más körülötted el van foglalva a tested látványától, de csak a külsőség, a bőröd, a melled, a lábad vonzza őket, nem az, ami bentről fakad. Meglátsz engem és a szemed felismer egyből. Ismeretlen ismerős a tömegben. Engem vártál. Odalépek hozzád. Nem tudok táncolni, de a zene és a látványod megőrjít és már nem kell a tudat, csak az öntudatlan mozdulat, együtt lüktetni veled. Egybe forr a testünk, együtt izzadunk, együtt izzunk. Féltékeny pillantások tengerében élvezünk együtt el, pusztán csak az ölelésben, csókban, érintésben. A zene pedig dobol tovább és adja az ütemet, újabb és újabb orgazmusba tovább.
Otthagylak, táncolni, tovább.
Az
Szerző további művei:
-
Regény novella
adi Via ferratan -
Regény novella
adi Éjszakai gondolat -
Regény novella
adi A tónál -
Vers
adi Fekete éjben