Párizs

Teljes mű / Kész

Párizs, a csodás, a szerelmes, a város. Odavágytunk mindketten egy hosszú hétvégén. Lefoglaltam a repülőt és meglepiből az egyik vacsoránk közben csak átcsúsztattam a jegyeket, hogy kíváncsi várjam a sikítást, meg a nyakba ugrást. Előre megtervezted az utat, a megnézni vágyott dolgokat. Hogy miért megyünk a Louvre-ba, mi lesz fontos a Mont Marte-on, vagy hogy az Eiffel-torony mikor kerül sorra az Anatole Avenue-n. Ahogy odaértünk, magával ragadott minket az utca forgataga, sodródtunk a tömeggel, majd mentünk tovább. Később megálltunk a Centre Pompidou előtt és próbáltunk megnézni mindent. De mégis nem a látnivaló volt a lényeg, pontosabban, mégis, csak inkább benned, még pontosabban te. Gyönyörű voltál, vidám, felszabadult. Mint valami pöttöm kislány, ugráltál rajongva mindent és mindenkit körül. És jó volt látni téged. Örültél az életnek, annak, hogy együtt vagyunk, hogy velem vagy. Én meg szerelmes voltam beléd akkor is, imádtam a ruhát, ami rajtad volt és alig vártam az estét, hogy végre levegyem rólad és érintselek és érezzelek mindenhol és mindenhogyan.

Párizs, csodás, a szerelem és a szex városa, ahogy egymáséi lettünk aznap este.