Ennek az elbeszélésnek Szekszárdi Katalin naplójából válogatott történetek szolgáltak alapjául. Az eleinte logikátlan zagyvaságnak tűnő gondolat-darabok, amelyek a naplóban voltak gyermeki bájossággal elhintve, rendezett, megkérdőjelezhetetlen, spirituális valóságba vezettek. Önvalómra ismertem az élettörténet egyes fejezeteiből. Le tudtam tenni a szorongásaimat, a vélt vagy valós hibáim bűntudatát, a lelkiismeret-táplálta, hamis érzelmeket. Elnyertem az élettől a bizalmat ahhoz, hogy mesélhessek az emberről. Az Emberről, akit befogadott, majd kiközösített a vilgág, hogy égi útjára vezesse és hazatérjen. Ön pedig, kedves Olvasó, bepillanthat Katalin gyönyörű sorsába.