2016. július
szerző
Nyáresti pillanatképek
Teljes mű / Kész
Ez egy fülledt kora este.
A tévé ontja magából
a sok-sok zajos fényjelet.
Anyuka épp most küldi le
a konténerbe a múltat,
mint az elvetélt éveket,
s közeljövőnket is talán...
Kinn, az illatos udvaron,
még napozik a nagy leány.
Bronzosra színezi testét
egy univerzális festék.
A kíváncsi szomszédfiúk,
a sűrű növényzet mögött,
kimeredve állnak lesben,
s várják, forduljon a leány
Szép, monumentális teste -
öntudatosan és lomhán,
mint a dagadó óceán -
a másik jobboldalára.
Az édes-drága nagymami,
egy evergreen dallamára,
magát lágyan illegeti
a ködös hálószobában...
A falakon túl, a múlt éj
vad táncát pihenik a fák.
Groteszk mozdulataiba-
-meredten az éjszakának.
A menny talán majd nem dörög.
Lassan elcsöndesül a ház,
megfakul a táj, s nem zörög
a sok szomjas levél ma már...
Szerző további művei:
-
Vers
Fujan Tomas Nyomasztó álmok -
Vers
Fujan Tomas Visz az út -
Vers gyerekvers
Fujan Tomas Két kisleány -
Vers
Fujan Tomas Kiszámoló