Nyíló rózsa

Részlet / Kész

Lassan kortyolgatta a sört. Élvezte minden ízét. Pont kellemes volt a hőmérséklete.
Tulajdonképpen nem is azért itta, mert jól esett. Kísérőnek kellett a pálinka mellé. Lassan már csak néhány korty maradt az üveg alján.

***

Mintha rajta kívül mindenki tudta volna, hogy a férje azon a végzetes éjszakán a szeretőjével volt. Mintha az egész világ tudott volna a titkos viszonyról.
Évek teltek el azóta. De ahányszor eszébe jutott, mindig látta magát abban a pillanatban, mikor a rendőrök hajnalban becsengettek. Ahogy kinyitotta az ajtót már tudta, hogy vége. Hogy mindennek vége. Nem is mondtak még semmit, elég volt rájuk nézni, ott volt az arcukon a válasz. Le kellett ülnie. Abban az időben valamiféle kábult világban élt, újságot, tévét hónapokig nem látott, pedig tudta, hogy a férje, akié a város legnagyobb üzeme volt, még sokáig foglalkoztatta a médiát. A szeretőjével együtt.
Nem azonnal kezdett el inni. Akkor még csak a gyógyszerek voltak. Azokkal egész szépen végig csinálta a napot. Aztán kevés lett.

***

Évek estek ki. De csak az után, hogy a gyereke meghalt. Micsoda kegyes megfogalmazás. Igen meghalt. Általában nem élik túl a gyerekek, ha kiesnek az emeleti ablakból a feszített tükrű úszómedencébe. A máskor oly kedvelt delfin mintákat nézte tágra meredt szemmel. Erre határozottan emlékezett. Sokáig nézte az ablakból, ahogy a gyerek a delfinek felett lebeg.

***

A piros volt a kedvenc színe. Miután kisírta magát, rájött, hogy az életének jó dolgai talán igazak sem voltak, felnevetett. Elképzelte, mikor keresni kezdik. Mikor majd megtalálják, s körötte minden szép piros lesz. Kacagtató gondolat volt. Megoldás mindenre.