Meccs közben

Megy a focimeccs. A kékek játszanak a pirosak ellen. Nem igazán érdekel, talán csak megszokásból nézem. Nem tudok egyiknek sem szurkolni, mert egyik csapat sem igazán a kedvencem. Feltettem a lábamat egy székre, hogy pihentessem, mert az egész napos talpalástól érzem a súlyokat. Egyszer csak elsétálsz előttem, illetve a tévé előtt. Lassan, mintha gondolkodnál valamin. Aztán visszafordulsz és újra kitakarod a képernyőt. Kicsit oldalra hajolok, mert nem látom az eseményeket. Pont labdát szereztek a kékek és négy a három elem támadnak. Megállsz a szekrény előtt, újra elgondolkodva egy kicsit. A meccs megy tovább, nem lett gól. Nem nézek fel, azért leköt a meccs. Az egész napos feszített tempó miatt most jól esik offolni egy kicsit. Újra elindulsz a tévé előtt a másik irányba. Most már felfigyelek Rád. A fekete bugyi kecsesen feszül a kerek popsidon, a top, amit felül viselsz, kicsit sátrazva éppen csak nem takarja el a lényeget. Mezítláb vagy, a körmöd most nincs kifestve. Mindig is mondtam neked, hogy tetszik, amikor csak natúr vannak a körmeid, se lakk, se semmi. Még megy a meccs, de valahogy már nem érdekel. Téged nézlek, na jó, inkább bámullak. Elmosolyodsz, elérted a célodat. Odalépsz hozzám és rám ülsz. A kezedbe fogod az arcomat és megcsókolsz lágyan. Ahogy rajtam ülsz, lassan mozog az, aminek hatására már bennem is elindul minden. Mint amikor a belső zuhatag fentről egy bizonyos irányba tart annak érdekében, hogy készen álljak mindenre is. Leginkább Rád, illetve arra, hogy a meccs közben, azaz miközben a kékek gólt akarnak lőni a pirosaknak, én is ezt a célt tűzzem ki a zászlómra, csak a gól most már értelemben jelentkezik. Egyre gyorsabban mozogsz, majd kicsit félre húzod a bugyid, a kezeddel fogsz meg engem és irányítasz a megfelelő helyre. Most már igazán nem érdekel a foci, ki az a dinka, aki ebben a helyzetben ne az előtte lévő dolgokkal foglalkozna és szürke két dimenziós távoli esemény helyett. Fél perc múlva megragadták és ledöntelek a kanapéra. A nyelvem utat tör magának, miközben megszabadítalak a bugyidtól. Nem tudom és nem akarom abbahagyni, addig csinálom, ameddig jó nem lesz nekünk. Szeretem érezni, amikor elmész és remegő térdekkel szorítasz magadhoz. Közben a pirosak szereznek gólt, a kékek a földön. Vége a meccsnek, a miénk csak most kezdődik igazán...