Kavics

Teljes mű / Kész

A tenger friss permetet hozott felém. A nap még ugyan fent tornázott az égen, de már nem adott annyi meleget, hogy bemenjek fürdeni, inkább mint maradtam a parton. Néztelek. Néztelek Titeket. Elindultatok kézen fogva a part mentén a sziklák irányába. Meztelen talpatok alatt süppedt a homok és ha nem volna dagály, akkor biztosan megmaradt volna a nyoma. Már ti is fel voltatok öltözve. Rajtad az egyik könnyű nyári ruha, a törpillán pedig a kedvenc kantáros farmer rucija. A hajatokat a szél úgy dobálta, mintha valami zászló lenne, egy irányba. Egyszer csak elengedte a kezedet és lehajolt valamiért. Ahogy felállt, megcsillant a kezében valami, távolról úgy tűnt, mintha valami fényes kavics lenne. Nem hallottam már a hangotokat, de a fejmozdulat egyértelmű volt, azt mondtad neki, hogy mutassa meg nekem is. Abban a pillanatban elengedte a kezedet és elindult felém. Apró kis lábai úgy pörögtek a homokban, hogy magasra dobálták a homokot a háta mögött a szélben. A széles mosoly, ami kiült a kis arcára futás közben, olyan volt, mintha egy kis földre szállt angyalt látnék. Néztem a kis tündért és gyönyörködtem benne, hogy milyen csodaszép. Ahogy odaért hozzám, szó szerint bezuhant a karomba. Kacagott, nevetett és közben azt ismételgette, hogy sikerült ledöntenie a lábamról. Amikor egy picit már megnyugodott, mutatta a kis kezében azt a kis átlátszó rózsaszín kavicsot, amit talált. A homok olyan &aacut

Elolvasom