Játék a képzelettel

Teljes mű / Kész

Játék a képzelettel

 

Azt képzelem:

Felhő vagyok, az égen magasan szállok,

Könnyeimmel kiszáradt földeket áldok.

Vidáman kis bárányként ugrándozok,

Hófehér gyapjammal árnyékot adok.

 

Azt képzelem:

Pázsit vagyok, mely hajladozik a széllel,

Bennem vadkacsa oly boldogan fészkel.

A kicsiket a ragadozók elől jól elrejtem,

Az éhező állatokat finom étellel etetem.

 

Azt képzelem:

Kő vagyok, mely csendbe tűri a zord vihart,

Ház lesz belőlem, ami a rossz időben kitart.

Büszkén védem meg minden kis lakómat,

A gonoszak előtt lakattal bezárom ajtómat.

 

Azt képzelem:

Hajó vagyok, mely lágyan ring a tengeren,

Ki elkerült otthonról, mind haza vigyem.

Bármi nehéz akadály gördül az utamba,

Én csak sebesen tova siklanék kacagva.

 

Azt képzelem:

Híd vagyok, mely átszeli a nagy folyókat,

Rajtam számlálni sem lehet az autókat.

Bármi nehéz a súly, mit viselek naponta,

Büszkén emelt fővel a tömeget karolva.

 

Azt képzelem:

Végtelen vagyok, mely elnyeli a sötétet,

Engem mindig csak a fény sugara életet.

Elszívom a gonoszt, mely tépi a világot,

Mindenki szürke szívébe ültetek jóságot.

 

Azt képzelem:

Világ vagyok, mely az embert a hátán hordja

Ki nem ismeri történetem, a jót csak bontja.

Ezeknek az embereknek mutatnék csak egyet

Ha nem tiszteled a világot, ő is csak megvet.