Jakuzák között

Kocsiba szállt, és arra kérte a sofőrt, hogy vigye haza. Ma már nem volt kedve visszamenni az irodába. Az járt a fejében, amit a nagybátyjától hallott. Várni kell. Figyelni és várni. Két hét telt el az éttermi találkozás óta, amikor este az anyja hangosan szólítgatta:

• Nishida! Gyere, már! Nishida! –

Besietett a szobába.

• - Mi az, mi történt? – kérdezte
• - Nézd! – felete Tomiko, majd a televízióra mutatott.
•  

Híradót sugároztak. A riporter a szapporói repülőtérről jelentkezett be, ahol a kamera óriási rendőri készültséget mutatott. A rendőrségi szóvivő tájékoztatása szerint a Yamaguchi-gumi nevezetű jakuza klán emberei érkeztek meg a sapporói repülőtérre a menetrend szerinti járattal, de a repülőtéren 800 helyi fekete öltönyös, kefefrizurás jakuza várta őket, Nishimura Hidejosi vezetésével. Ha a rendőrség nem vezényli ki a 2000 rohamrendőrt, akkor nagyon nagy baj is lehetett volna. A riporter Hidejosi elé nyomta a mikrofonját, és az iránt érdeklődött, hogy mi célból rendezték ezt a demonstrációt?

• - Innen üzenem Takoa Kazuonak, soha ne merje betenni a lábát Hokkaidóra, se Szapporóba, mert annak nagyon csúnya vége lesz. Itt ne merészeljen semmiféle képviseletet nyitni a Yamaguchi-gumi! Remélem, hogy most nézi a televíziót! Ezt üzenem, innen Szapporóból én, Nishimura Hidejosi!
•  

Meg sem várva, hogy a riporter egy másik kérdést feltegyen, sarkon fordult, és a kamerák és fényképezőgépek vakuinak villogása kíséretében visszament a fekete öltönyös tömegbe. A rohamrendőrök sorfalat álltak a két csoport között. A riporter most a rendőrség képviselőjért szólaltatta meg.

• - Mi történik itt? - tette fel a kérdést a rangidős rendőrfelügyelőnek.
• - A Yamaguchi-gumi néven ismert jakuza klán emberei a mai napon megérkeztek a szapporói repülőtérre. A helyi jakuzák értesültek erről, és már itt várták őket. Amennyiben nem avatkozunk be, attól tartok vérfürdő lett volna a vége. Külön repülőgépet állítottunk be, és az ideérkező jakuzákat, ellenőrzésüket követően felszállítjuk a gépre és visszafordítjuk őket.
• A rendőrség soha nem fogja megengedni, hogy bűnözői csoportok megzavarják a társadalom békés nyugalmát. - válaszolta a tiszt a riporter kérdésére.
•  

Kora estére állt helyre a rend a repülőtéren. Még órákig hatalmas volt a torlódás a környéken, amíg a helyi jakuzák és a rendőrségi járművek is elhagyták a területet.

• - Mi folyik itt, fiam? –kérdezte rémülten Tomiko - Veszélyben vagyunk?
• - Nem anyám, nem vagyunk veszélyben – igyekezett megnyugtatni az anyját Nishida.
• - Kérlek, ne beszélj erről Ahikoval, ne izgasd fel feleslegesen.
• - De honnan vagy abban olyan biztos, hogy nem vagyunk veszélyben? –nézett a fiára aggódó arccal.
• - Onnan anyám, hogy két héttel ezelőtt találkoztam Hidejosival, és elmondta, hogy ez fog történni, és azt is, hogy ne  aggódjak, mert miránk ez nem lesz hatással.
• - Te tudtad, hogy ez lesz? –kérdezte csodálkozva az anyja.
• - Nem, nem tudtam, hogy ez lesz. Csak azt tudtam, hogy lesz valami hasonló.
• - Nyugodj meg anyám, nem lesz semmi baj – igyekezett Nishida megnyugtatni az anyját, de látta anyja rémült tekintetét és tudta, hogy most ezzel nem járt sikerrel.
• - Menj, és inkább játssz az unokáddal –mondta, majd visszament a szobájába.
•  

Az eset nagy port vert fel Japánban. Nem mindennapi dolog, hogy 800 jakuza verődik össze a szapporói repülőtéren vagy bárhol másutt, erődemonstrációt tartva. Az pedig végképp nem fordult még elő, hogy Japán legnagyobb jakuza klánját megfenyegetik a televízió nagy nyilvánossága előtt. Másnap a reggeli hír- és magazinműsorokban az összes csatorna az esti vágóképeket adta, miközben a stúdióban rendőrségi szakértők, oknyomozó újságírók és a téma önjelölt szakértői adták egymásnak a mikrofont. Abban mindenki egyetértett, hogy a Yamaguchi-gumi ma Japán legnagyobb jakuza klánja. Abban is, hogy Takoa Kazuo az egyik legnagyobb hatalmú és legveszélyesebb ember. Az általa vezetett szindikátus Japán 47 tartományából 32-re terjesztette ki a felügyelügyeletét. A klántagok az öltönyük hajtókáján rombusz alakú dísztűt viseltek. A tetovált jakuzák megjelenése és a tű felmutatása kellő hatást ért el mindenhol. Az emberek rettegték ezt a párosítást. És lám, a tű hatalma mégsem bizonyult olyan nagynak, mint azt képzelték.

A napilapok címoldalán Hidejosi képe volt feketeöltönyös, kefefrizurás izmos férfiak gyűrűjében. A róla és az eseményekről megjelenő cikkek kapcsán olyan hangulat kezdett kialakulni vele kapcsolatban, hogy Hidejosi a bátor szamuráj, aki megvédi a népet a gonosz banditáktól. Könnyen elsiklottak azon tény felett, hogy Hidejosi maga is egy oyabun, egy nagyfőnök, aki csak a területét védte. De ahogy telt, múlt az idő, egyre jobban belelavírozták az újságírók ebbe a megmentő féle szerepbe, Hidejosi pedig élvezte a könnyen jött népszerűséget. Mivel olyan sokan voltak egyszerre egy helyen, és csak kiabáltak, a rendőrség csak a gyülekezési törvény megsértése miatt indított eljárást; pénzbüntetést szabott ki rá. Mondanom sem kell, játszi könnyedséggel fizették ki. Egy hét alatt lecsengett a televízióban és az írott sajtóban is az eset. Jöttek új események, új történések. Korrupt politikusok és a jakuzával összejátszó rendőrök buktak le, a szapporói eset gyorsan a múlt ködébe veszett.

Hidejosi és a helyi jakuzák egész évben ugrásra készen álltak, várva, hogy Taoka Kazuo mikor torolja meg a sértést és a megaláztatást, amit ország-világ előtt kellett elszenvednie Nishimura Hidejositól. De semmi nem történt.

Semmi, az ég egy adta világon semmi! Az élet ment a maga ütemében, csak fogyasztotta a napokat ütemesen, mint aki arra van ítélve, hogy soha ne lakjon jól velük. Így köszöntött be 1981-es év. Tavasszal meghalt Taoka Kazuo.

Taoka 35 éven keresztül volt oyabun, ezért halálát a legszebb jakuza stílusban ünnepelte meg a szervezet. Temetésén közel 200 jakuza szervezet vett részt, ezen kívül zenészek, színészek, énekesek, és természetesen a rendőrség is - igaz rohamrendőri felszerelésben - képviseltette magát. Az utódlása némi problémát okozott, mert az utód, Yakamen éppen börtönbüntetését töltötte, így a tisztséget nem tudta ellátni. Ezért Toaka özvegye, Fumiko vette át a férje helyét a szervezet élén. Takoa vezetése alatt a szervezet 2500 üzletet felügyelt, többek között szerencsejátékokat; foglalkoztak kölcsön-zsarolással, komoly összegeket fektettek be sportba és kölönféle szórakoztató iparágakba. Kiterjesztették a tevékenységüket a kábítószer kereskedelemre, a szex-piacra, baseball meccseket, lóversenyeket és a közvagyont manipulálták; ingatlanokat, szórakoztató központokat vettek birtokba. Ennek az irányítása teljes embert kívánt, így Takoa özvegye nagyon el volt foglalva.

Hidejosi elkönyvelte, hogy a Yamaguchi-gumi tudomásul vette a kialakult helyzetet, és azon most nem kívánnak változtatni. Most amúgy is lefoglalják őket a belső problémáik. Mindenki a saját dolgaival törődött.

Nishida továbbra is vezette a Nippont, ami nagyon szépen működött. Miyoko egyre nagyobb és egyre cserfesebb kislánnyá cseperedett. Tomikóról le sem lehetett vakarni. Éjjel-nappal a nagyanyjával akart lenni, játszottak a kertben, segített a konyhában, mindenhová együtt mentek, mindent együtt csináltak. Ahiko este magyar nyelvre oktatta Nishidát és Miyokot. Nishidát boldoggá tette az a tudat, hogy anyját ilyennek látta, ilyen örömtelinek és boldognak. Időnként eszébe jutott az apja, és az, hogy mennyire boldog lenne, ha a karjaiban tarthatná Miyokot.

1982. május 4-e volt, hétfő. Nishida korán ért be az irodába, és már ott találta Kiarát, aki nagyon zakalatott idegállapotban volt.

• - Jó reggelt, Kiara! – köszöntötte.
• - Valami baj van? Nagyon ideges korán reggel! Nem hagyták aludni? – próbálta egy kis tréfával oldani a feszültséget.
• - Jó reggelt, uram! –válaszolt Kiara.
• - Nem nézett reggel televíziót? –kérdezte.
• - Nem, nem szoktam nézni.
• - Rádiót sem hallgatott?
• - Nem. De bökje már ki, mi történt?! – kérdezte kissé ingerülten Nishida.
• - Az éjszaka megölték Hidejosi sant! Annyira sajnálom, uram! – felete Kiara, és fejét lehajtva zokogásban tört ki.
• - Micsoda? Megölték Hidejosit? De kik? Mikor és miért? – tette fel a kérdéseket, de Kiara csak állt és zokogott.