Honban érzett honvágy, avagy valami ami elmúlt, de itt vam

Teljes mű / Kész

Honban érzett honvágy, avagy valami, ami elmúlt, de itt van

 

Napok óta kerülget valami

Belém bújik

Zsong tőle a fejem

A gyomrom felkavarodik izgalmában

Mint egy üres régi ház

Aki újra látja lakóját

Ez az érzés már ismeri a járást

Bár úgy érzem, sosem kérném, hogy távozzon, tudja, merre kell menni

Minden deszkareccsenés kellemes a lépte súlya alatt

Minden kert zöldell

Mikor erre jár mindig azt képzelem, hogy tavasz van

Hogy süt a nap

Annyira süt, hogy csak becsukod a szemed és várod, hogy felemésszen egészedben

Belemásznak a virágok színükkel, illatokkal az orromba magvakat hullajtanak gyomromban Minden él és minden örök

Szívem eszeveszett kalimpál, az agyam talán csak játszik

Hogy a szél fúj, a gerendák között

Ez nem az, ami volt

Ez lehet a béke

A béke hiánya, ami békétlenséget szül

Olyan, mint egy hatalmas fészek

Hiába ágak és sár szőtte olyan kényelmes,

Olyan, ami az otthon

De üres, még egy kósza héj sem emlékeztet lakóra

Nagyon kérlek, költözz vissza