Ha a mindenség Rád kacsint…

Teljes mű / Kész

Ha a mindenség Rád kacsint…

Álmodtam egy képet
Mi most feldereng:
Körülöttem mosolyogtak
Vidáman az emberek.
Szívükben jó érzés volt,
Lelkükben fény ragyogott.
Láttam virágos mezőt
És napsütést,
Megannyi szavamban
Éreztem a beteljesülést.

Egyek voltunk
Ők és én,
Nem volt ott
Sem idő sem tér.
A lelkemben érzem most őket,
Ott mosolyognak,
Bár nem tudom,
Mikor láthatom őket,
Hogy mit hoz a holnap.

A boldogság átjár,
Ha álmomra gondolok.
Egy szép napon tudom,
Otthonra találok.
De addig is
Igaz otthonom a világ,
S minden szív,
Mi csak résnyire is, de kitárt,
Mert a résen beszűrődik a fény,
S osztozik belőle minden teremtmény.

Egyek vagyunk s leszünk,
Nem számít, mit tapasztal testünk.
Fényünk egyre jobban árad,
S a lelkünk bölcsessége lassan áthat.

Kormos kis lámpásunk
Egyszer majd felragyog,
Lekerül a korom,
S ragyogását messziről láthatod.