Falmester

Teljes mű / Kész

Azt gondolod, valamikor fontos volt, valamikor...te... fontos...voltál.

Rólad szólt a perc, a pillanat.

Körülötted forgott minden gondolat.

És igaz volt és csodás és valódi,

Jó lett volna az időt megállítani,

De.

Elmúlt a perc, elmúlt a pillanat,

Csak egy légüres tér maradt,

Közted és köztem, melyet

Nem és újra nem lehet

Tartalommal feltölteni.

Könnyű ezt hinni...

Pedig.

A döntés csak rajtad áll,

Hogy a szeretet újra megtalál,

Lesz újra fény és pompa és ragyogás,

Örömteli pillanat, amely csodás,

Olyan soha véget nem érős...

A döntés csak rajtad áll.

A falat te húztad, te emelted a magasba,

Én csak néztem, hogyan építed újra

Közénk. Egyszer már lebontottam,

Másodszor már megmásztam.

Harmadjára neked kell kijönni onnan.