De jó is adni!

Részlet / Kész

...Korán esteledett, így már majdnem szürkületben ért oda a tanár úr Rózsi néni kertjéhez. Tétovázott: mi tévő legyen? Nem akarta azt, hogy a néni szabadkozzon meg hálálkodjon, ezért azt találta ki, hogy az alacsony kertkapun átemeli a kutyát, és a madzaggal - amin idáig vezette – odakötötte a kapuhoz. A kosarat, meg egy szatyorban a kutyaeledelt a kertkapu lécére akasztotta, és jó hosszasan csöngetett. Ezután elhúzódott a borostyán takarásába, és várta, hogy a néni kinyissa az öreg viskó keskeny bejárati ajtaját. Elég sok idő telt el, mire meglátta, hogy a néni rossz, öreg papucsában a hóban csoszogva odaér a kertkapuhoz, és reszketve lehajolt a kiskutyához. Hallotta, amint beszélt hozzá, nem értette, pontosan, hogy mit, de mintha korholta volna, hogy hol csavargott, milyen régen várja már, hogy hazajöjjön… mintha nem vette volna észre, hogy ez a bohókásan bukfencező és ugrándozó kis állat egy másik kutya, nem az ő Bodrija...