A változás szobái

Van a házban egy pince, aminek két kijárata van és négy szobája. Ez az a pince, ahova vagy magától sétál le az ember, vagy lelökik a lépcsőn. Az első esetben én döntök arról, hogy le akarok menni oda és végig akarok menni a négy különböző szobán, míg a másik esetben más döntött arról, hogy az irányt a pince első szobájában fogom tölteni a következő időszakban. Belépve az első szobába, rám zárul az ajtó és nem mehetek visszafelé. Egyből elkap egy érzés, hogy milyen jó volt eddig a házban fent és vissza akarok menni, de az ajtó zárva és nem mehetek. Az egyetlen út a szobából csak előre megy, tovább egy ajtón, a következő szobába. Még egy kicsit rángatom az ajtót, még egy picit próbálok visszamenni, még egy kicsit siratom azt, hogy milyen jó volt nem ebben a pincében lenni és milyen jó volt fent a házban, majd veszek egy nagy levegőt és kinyitom az ajtót. Átlépek a következő szobába. Az ajtó becsukódik mögöttem és hallom az ismerős zár hangot, ez az ajtó is bezárul mögöttem. Most már az indulatok kapnak el. Ki volt az a beteg állat, aki ezt kitalálta. Biztos, hogy ez valami csapda és én rohadjak meg, de nem akarom ezt az egészet. Ki akarok innen jutni és fent lenni a házban ismét, elmenni a megszokott mosdóba, inni egy kávét a konyhában, vagy hunyni egyet a kék kanapén. Rángatom az ajtót, csapkodok, kiabálok hangosan, hogy engedjenek ki, de nincs válasz. Az utam ismét csak tovább vezet, újra egy hasonló ajtó előre. A következő szobában elfog a kétség. Biztosan ennek kell történnie velem? Félek. Hiszen ismét be vagyok zárva egy harmadik szobába, és ismét kattant a zár. Mi lesz akkor, ha soha nem jutok ki innen. Most már mindegy, hogy hátra vagy előre, de ki szeretnék innen jutni, de vajon alkalmas vagyok rá? Mi van akkor, ha ismét ilyen szoba fog dead a következő ajtón túl is? Mindegy. Megfogom a kilincset és belépek a negyedik szobába. Újra csapda visszafelé, arra biztosan nem mehetek. Az érzés most ismét változik bennem. Ahogy haladtam előre egyben biztos vagyok, nem ugyanaz a lépcső fog fogadni egyszer, nem ugyanaz, amelyiken lejöttem, de most már azért is kijutok innen. Az újabb ajtót kinyitva már nem egy újabb szoba fogad. Egy lépcső vezet felfelé, ki a pincéből, de ez nem egy korhadt, dohos pince lejáró, inkább egy szép, kivilágított út felfelé. Hála Istennek, hogy kijutottam. A lépcsőn felfelé haladva már tudom, hogy ez nem ugyanaz a ház. Egy másik házban találom magam. Kíváncsian benyitok minden szobába és rájövök, hogy volt értelme végig járni a pincét a négy szobával. Valahogy egy szebb házban találom magam.