A hetedik csepp

Teljes mű / Kész

Hét lakattal, örök lánccal, megkötözöm a szívem
és a világ hetedik végvárába, két karomban elviszem.
Ott egy tömlöc hétpáncélos kamrájába bezárom.
Nem lesz annak ablaka sem, senki oda ne lásson!

Ajtajának gyémánt kulcsát a csillagokra hajítom.
Hadd ragyogjon égi szemként, odafönn a Tejúton.
Ne láthassam soha többé, hétpecsétes titkomat:
Te égetted a szívembe, átírva a sorsomat.

Hétmérföldes szárnyaimat megfürdetem, kibontom.
Elrepülök más világba, ahol nincs több fájdalom.
Amíg szállok, hét könnycseppet a Földanyára leejtek.
Mire a hetedik lezuhan: Téged el is feledlek!