A dézsa

Az erdő mélyén, egy patak partján áll az a ház, amely megtetszett nekünk. Egy egész hétvégét töltöttünk ott. Sok minden történt, mi egy férfi és egy nő között történhet, telefon, internet és mindenféle kütyü nélkül, de egy dolog történt igazán. Kipróbáltuk, hogy milyen együtt, kettesben, amikor minden időnket a másik tölti ki és teszi teljessé. Mégis megmaradt egy emlékkép, aki belém égett a hétvégéről. És valahogy erre emlékszem legszívesebben. Hátra mentem, hogy megmelegítsem a vacsorát a konyhában. Te ott ültél a dézsa fürdőben, nyakig betakarózva a vízzel, hogy egyetlen porcikád se maradjon ki a fürdő jótékony hatásából, tetézve ezt azzal, hogy nem volt rajtad semmilyen ruhadarab. A fürdőruhád ott pihent a kinti kád lába mellett. Nem volt rajtad smink, nem vett körül manír, egyszerű tökéletésséggel élvezted azt, ahogy körülvesz a víz, ahogy körülölel a természet. Tökéletes pillanat volt, a leggyönyörűbb nő legszebb külcsínével. Nem tudtam betelni veled és miután volt még néhány perc, amíg megmelegedett az étel, a félfának dőlve bámultalak. Egy idő után észrevetted és vissza néztél rám. Szerencsére nem zavartam meg a pillanatot azzal, hogy elvesztem a látványodban, sokkal inkább élvezted ezt is. Egy halvány mosollyal nyugtáztad, hogy tetszel nekem és aztán jött a fekete leves. A szemeiddel farkasszemet nézve velem, továbbra is mosolyogva szép lassan kilépdeltél a vízből. Az apró vízcseppek végiggördültek minden apró kis domborulaton, míg oda nem értél hozzám. Ott volt végem, abban a pillanatban. Minden féle izgalommal felvértezve csókoltalak és közben kerestem azokat a pontokat rajtad, amiről tudtam, hogy rosszat nem teszek velük, ha megérintem őket. Már az sem érdekelt, hogy vizes vagy, hogy vizes leszek. Csak a pillanatnak éltem. Később azon gondolkodtunk, hogy az odaégett vacsit mivel pótoljuk. Kivételesen nem az étellel laktunk jól...